Az elõzõ két fordulóban szerzett gyõzelmek hatására népes vendég szurkolósereg gyûlt össze a Hévízi úton.
Csapatunk már a mérkõzés elején magához ragadta a kezdeményezést,és bár nagy taktikai harc dúlt a pályán,észrevehetõ volt,hogy csapatunk képzettebb játékosokból áll ellenfelénél,és bár a mezõnyben jól futballoztak a mieink,ismét hiányzott a kapu elõtti határozottság,mely bosszúságot okozott a nézõknek.
A színvonal ugyan nem volt egetverõ,de azért így is akadt néhány jelenet,mely tapsra ragadtatta a publikumot,így Vezér Ádám elsõ komolyabb védenivalója,mikor egy sistergõ távoli bombát tolt óriási bravúrral kapufára.Az elsõ félidõ hazai helyzetei aztán ki is merültek ennyiben, a mieink viszont megszerezték a vezetést,így megérdemelt egy gólos vendég elõnnyel vonulhattak az öltözõbe a csapatok.Az elsõ félidõ krónikájához tartozik még az,amikor megpezsdült az élet a kispesti táborban,mikor 8-10 újpesti jelent meg a táborral szemben lévõ klubház tetején.Hát nem tanultak a Vasas-meccsen történtekbõl?
A második játékrész aztán ott folytatódott,ahol az elsõ abbamaradt,annyi különbséggel,hogy a mieink most már helyzetek sokaságát hagyták kihasználatlanul,erre példa Gabala és Borgulya kapufája is.Félõ volt,hogy a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát,és sajnos így is lett,a mindvégig rendkívül veszélyes kerület-beívelések egyikébõl találtak egy gólt a hazaiak,akik góljuk után is támadásban maradtak,a mieink csak az utolsó 5-10 percben ébredtek rá,hogy a három pont megszerzéséért támadni kell.
Óriási ováció fogadta a hosszú kihagyása után elõször pályára lépõ Csertõi Aurélt,aki mindent megtett annak érdekében,hogy meghálálja a bizalmat,beállása színt vitt a csapat játékába,és sokat mozogva,jobbnál jobb megoldásokkal vétette észre magát.Neki sem volt azonban szerencséje,mert az utolsó percben leadott távoli lövése a kapufáról(természetesen)kifelé pattant.A kosárlabda-alkatú szenegáli csatár,Kane is a meccs hõsévé léphetett volna elõ,de a beívelt labda még számára is magasnak bizonyult,és így ajtó-ablak helyzetben csak a kapu fölé tudta csúsztatni.
Szomorúan indult tehát haza a vendégsereg,mert gyõzelmet engedett ki a kezébõl a csapat,a játék képe alapján legalább egy góllal feltétlenül jobbak voltunk!Sajnos ez a  végeredményen nem látszott,pedig ismét lõttünk három kapufát,de Fortna ezúttal sem volt velünk.Pedig nem ártott volna a bajnokjelölt elleni meccs elõtt(sem) egy önbizalomnövelõ gyõzelem.

A mérkõzés nagy kérdése volt,hogy a két-idén még nyeretlen-együttes közül melyik használta ki jobban a válogatott meccs miatti szünetet.Az összecsapás nem a Bozsik-Stadionban,hanem az Ady Endre úton kezdõdött,ahol a kispesti hooliganok megtámadták a diósgyõri szurkolókat szállító buszokat.
A stadion területén aztán az ultrák is letették névjegyüket egy ötletes,és szintén a vendégszurkolóknak címzett élõkép megvalósításával.A találkozó kb.3000-3500 nézõ elõtt kezdõdött, köztük meglepõen kevés(mintegy 3-400)miskolci drukkerel.Már a mérkõzés elején a mieink ragadták magukhoz az irányítást,és Plókai Attila távoli lökete jelezte elõször,hogy igényt tart a 3 pontra a Kispest.Nem sokkal késõbb ismét Plókai egy remek keresztlabdával hozta játékba az egyedül felejtett Gabalát,aki kapásból kilõtte a bal alsó sarkot.A gólt követõen a hazai tábor még nagyobb bíztatásba kezdett,igaz,sokszor csapott át a szurkolás a vendégeket gyalázó nótákba.A folytatásban is a mieink maradtak lendületben,bár ekkor a vendégek már többet merészkedtek elõre,de az elsõ félidõ során még helyzetig sem jutottak,ami feltétlenül a hazaiakat dícséri.A második játékrész aztán ott folytatódott,ahol az elsõ abbamaradt,sõt!A mieink sorra dolgozták ki a helyzeteket,melyek azonban egymás után maradtak ki,é!
s bár a vendégek játékában egyáltalán nem volt benne a gól, félõ volt,hogy a sok elpuskázott lehetõség megbosszulja magát.Szerencsére nem így lett,és bár Borgulya kétszer is a felsõ lécet találta telibe,a mindvégig nagyszerûen futballozó Dubecz szépségdíjas emelésével 2 gólra nõtt az elõny.Ezután már igazi örömfocinak tapsolhatott a hazai publikum,melyre idén még nem sokszor volt példa...Két perccel a második gól után Kabát Peti úgy döntött,hogy versenybe száll Dubeczel a "forduló góljáért",de az ötösrõl leadott ollózást Rácz óriási bravúrral védte.Ezután még a csatár és a kapus különharcából kétszer is a vendégek hálóõre került ki gyõztesen,nem úgy csapata.A kegyelemdöfést az utolsó percben kapták meg a miskolciak, egy gyönyörû Pintér-megmozdulásnak köszönhetõen."Pinyõ"saját térfelén szerzett labdát,végignyargalt az ellenfél térfelén,majd mikor két védõ rontott rá,egyik lábáról a másikra áttéve a labdát kilépett kettõjük között,a  külsõvel eleresztett lövés még kipattant a ka!
pufáról,de pont Dubecz Jani elé,akinek már nem okozott gondot a tehetetlen kapus mellett a kapu közepébe helyezni.Gyönyörû gól volt,már Pintér lövése gólt érdemelt volna!
A vendég szurkolók ekkor már elindultak buszaik felé,a hazai tábor pedig "ez a Kispest"rigmussal adta a világ tudtára,hogy ezt a játékot várja el a jövõben is a csapattól.A meccs egészét tekintve elmondható,hogy a háromgólos különbség a vendégekre nézve hízelgõ,mivel egy igazi gólhelyzetet sem tudtak kialakítani,míg a hazai csapat egy kis szerencsével akár egy nyolcast is guríthatott volna.Ezt jelzi a három kapufa,és a számtalan kialakított ziccerhelyzet.A hazai játékosokra tehát "átragadt"a meccs eleji koreográfia,melyen a kispesti hajó elsüllyesztette a diósgyõrit.
A meccs után természetesen nem maradhatott el az önfeledt ünneplés a játékosokkal,végre tényleg volt minek örülni! 

Mindössze 2500- 3000 nézõ várta a helyszínen a rangadót,ami valószínûleg a televíziós közvetítésnek volt köszönhetõ.Az elsõ félidõ kiegyenlített játékot hozott,mindkét csapat támadólag lépett fel és a színvonal is megfelelõ volt. A játékrész ezen szakaszában a mieink többet veszélyeztettek kapura mint az angyalföldiek,és fokozatosan átvettük a játék irányítását.Aztán ahogy az ilyenkor lenni szokott,a kimaradt helyzetek megbosszulák magukat,és váratlanul a Vasas szerezte meg a vezetést.Csapatunk azonban nem omlott össze a bekapott góltól,továbbra is támadólag lépett fel a csapat.A támadások szervezésével tehát már nem volt gond,de a kapu elõtti koncentrácó,a gól még mindíg hiányzott.
A félidõ végén aztán a figyelem a lelátóra terelõdött,mikor is a vendég tábor egy része kiszúrta a másik oldalon elhelyezkedõ 10-15 fõbõl álló újpesti társaságot.
Több se kellett a fiúknak,egybõl rohamot intéztek a lilák felé,akik elég rosszul jártak…Bár a meccs után különbözõ forrásokból hallani lehetett,hogy a kispestiek a védtelen nyugdíjas angyalföldi szurkolókat kergették meg,ez nem fedi a valóságot,hiszen a verekedés csakis az újpesti hooliganokkal történt.
A szünetben és a második játékrész elején is a balhé volt a téma a stadionban,de miután lecsillapodtak a kedélyek,már ismét a focié volt a fõszerep.
A második játékrészben már sajnos a mieink nem tudták megismtelni az elsõ félidõben mutatott játékot,és bár a legnagyobb helyzetet ekkor hagytuk ki(Plókai fejese a kapufán csattant),a gólt mégis a Vasas szerezte.
Ezután csapatunk kénytelen volt kitámadni,mely újabb hazai kontrák lehetõségét hordozta magában a fellazuló védelem mellett.Egy ilyen kontra végén Hámori három gólosra növelhette volna csapata elõnyét,de szerencsénkre lyukat rúgott.Az ellenakció végén csapatunk több mint 350 perces gólképtelenségének intett búcsút Gabala fejese.Ezzel megtört az átok,és bár csapatunk vereséget szenvedett,reméljük,hogy ez a gól feloldja a gátlásokat,és a Diósgyõr ellen már futószalagon jönnek egymás után a kispesti találatok.
Ismét egy peches meccsen vagyunk túl,a mérkõzés egészét tekintve mindenképpen rászolgáltunk volna az egyik pontra.A szerencsésebb,és a helyzeteit jobban kihasználó csapat gyõzött.
A találkozó lefújását követõen a csapat kijött megköszönni a mindvégig lelkes szurkolást,a tábor tagjai pedig szerencsére nem ismételték meg a Dunaferr-meccsen tanusított magatartásukat.
Ha a csapat ugyanígy fog kûzdeni a Diósgyõr ellen,és ha a szerencse mellénk pártol,akkor megszerezhetjük idei elsõ gyõzelmünket. 

Nemzeti Ünnepünkön mindössze 2500-3000 nézõ "zsúffolódott" össze a lelátón,köztük a 
kb.100 fõt számláló újvárosi sereg.A hazai oldal egy látványos élõképpel köszöntötte övéit,
melyet hangos és folyamatos szurkolás követett.A magyar átlagnál valamivel nagyobb iramú
mérkõzésen -talán a rossz állapotú pályának is köszönhetõen-igen sok technikai
hiba bosszantotta a szurkolókat.A megfelelõ iram ellenére a kapuk viszonylag ritkán forogtak
veszélyben.Nálunk Borgulya Pisti megmozdulásai és egy Zováth helyzet kecsegtetett góllal,
a hátvédsornak viszont meggyûlt a baja a rendkívül sokat mozgó és állandóan játékban lévõ 
Nicsenkóval.A vendégek középpályásai valósággal tömték labdákkal a légiós csatárt,aki egy 
alkalommal 100%-os gólhelyzetbe került,de -szerencsénkre- ajtó-ablak helyzetben kapu mellé lõtt.
Ezenkívül említést érdemel még Plókai Attila fantasztikus ütemû becsúszó szerelése,mellyel
alighanem góltól mentette meg a csapatot,valamint Vezér Ádám bravúrja,melyet jókora leshelyzet
elõzött meg,amit a partjelzõ-már nem elõször-"elfelejtett"beinteni.
A második játékrész is egy rendkívül kûzdelmes 45 percet hozott,melyben Dubecz Jani alapvonalig 
levitt labdájánál egy pici szerencsével megszerezhettük volna a vezetést,de Fortuna ezúttal
n(s)em volt velünk.A játékrész végén (sajnos csak a végén) csapatunk odaszögezte ellenfelét a
kapuhoz,egymás után rúghattuk a szögleteket-komolyabb eredmény nélkül.Ennek ellenére 
megnyerhettük volna a meccset,ha a napnál is világosabb újvárosi kezezést a 16-oson belül
befújja a bíró.Lassan már mondhatjuk,hogy "természetesen" nem így tett,és így elvett két pontot 
a csapattól.Ki tudja,hanyadik ilyen két pontot veszik már el a bírók a tõlünk.
A meccs egészét tekintve reális a pontosztoszkodás,bár a második félideji játék és az ekkor 
kialakított helyzetek alapján a mieink közelebb álltak a gyõzelemhez.
A meccs lefújását követõen aztán a hazai szurkolók egy részénél sajnos a váci meccshez hasonlóan
ismét elszakadt a cérna,és a szurkolást megköszönni készülõ játékosokat hihetetlen ellenszenv
fogadta egyes szurkolók részérõl,a pohár azonban az "egyszerûen senkik vagytok" rigmussal 
telt be,ami inkább ezen szurkolókra vonatkozik,mintsem a játékosokra.Csak az egészben az a 
furcsa,hogy egész meccsen tényleg fantasztikus szurkolást vág le a tábor,és egyik pillanatról 
a másikra kedvencekbõl közellenség vált egyes emberek és szurkolói csoportok számára.
Igaz ugyan,hogy a csapat az utóbbi 3 meccsen nem lõtt gólt,viszont kettõn nem is kapott,és nem
hiszem,hogy ez ellen a Dunaferr ellen a 0-0 olyan rossz eredmény lenne.Ráadásul,ha a bíró 
megadja teljesen egyértelmû 11-esünket akkor most minden nagyon szép és nagyon jó,együtt 
ünnepel a csapat és a tábor.Tehát lesarkítva a dolgot,tulajdonképpen egy téves bírói ítélet 
miatt alakult ki az ünneplés helyett lincshangulat.
Pedig bátran állítom,a miénk lenne az ORSZÁG LEGJOBB SZURKOLÓTÁBORA,ha nem csak a sikereket,de a 
kudarcokat is el tudná viselni a tábor annélkül,hogy a csapat és a játékosok ellen fordulnátok.
A LEGJOBB SZURKOLÓTÁBOR,valóban ezek voltunk,amíg jöttek az eredmények,amíg az számított 
csalódásnak,ha a csapat "csak" második vagy harmadik volt a tabellán.De olyankor könnyû nagy 
szurkolónak lenni és meccsre járni.És ezért is becsülendõ,hogy a gyengébb eredmények ellenére
a tábor méretéhez képest egy igen jelentõs réteg kíséri el a csapatot mindenhova,hóban-fagyban,
de ha ezen emberek jelentõs része a csapat ellen fordul,akkor az szinte rosszabb,mintha ezek 
az emberek átsétálnának az ellenfél táborába.Onnan úgyis szidják a csapatot elegen,de ha még 
a csapat szurkolói is ezt teszik...
Persze,lehet,hogy csak én vagyok túlzottan elfogult és fanatikus,de az biztos,hogy ha az oly
sokat emlegetett "A csapat és a szurkolók egy családot alkotunk" dalt így is gondoljátok,
akkor ez a viselkedés ebbe nem fér bele... 

Az év elsõ idegenbeli túráján mintegy 150-200 fõvárosi szurkoló jelent meg,
igaz,a busszal érkezõk csak a második félidõt láthatták,mivel buszuk lerobbant.
Pedig az elsõ játékrésszel jobban jártak volna,már csak azért is,mert ekkor 
csapatunk kifejezetten tetszetõs játékot produkált,sikerült több nagy gólhelyzetet
is kialakítani,a befejezés azonban mindannyiszor hibádzott.Pedig a mérkõzés ezen
szakaszában bebiztosíthattuk volna legalább az egyik pont megszerzését,ha belõjjük
a helyzeteket.Ez azonban nem következett be,sõt a második félidõ elején játékosaink
fejben még az öltözõben maradtak,és az ekkor bekapott két gyors gól el is döntötte
a mérkõzést.Ezután a mieink még próbáltak változtatni az eredményen,de ezekben a 
próbálkozásokban már nem volt átütõerõ,ekkor már nem sikerült olyan gólhelyzeteket
kialakítani,mint a mérkõzés elsõ félidejében.Monotonná és görcsössé vált a csapat
játéka,ráadásul a mérkõzés vége felé a hazaiak újabb gólt értek el,és így kialakult
a 3-0-s végeredmény,mely a meccs egészét tekintve túlzottnak mondható.
A szurkolóinkon ezúttal semmi nem múlott,3 gólos hátrányunknál is ûzték,hajtották
a csapatot.
Ezúttal nem sikerült tehát az idegenbeli bravúr,de egy hét múlva,otthon lehet javítani!

Végre elkezdõdött...A nagy mennyiségû csapadék miatt még néhány nappal a meccs
elõtt is bizonytalan volt a mérkõzés megrendezése sõt,a keddi szurkolói ankét napján
a televíziós közvetítés miatt még a meccs napja sem volt kitûzve.
Apropó,ankét.A megjelent szurkolók megismerhették az új játékosokat,akik kivétel nélkül
elmondták,hogy óriási megtiszteltetésnek veszik,hogy Kispesten futballozhatnak.
Az ankét jó hangulatban telt,Gálhidi György vezetõedzõ egy kérdésre elmondta,hogy melyik
meccstõl mit vár,és a 17 mérkõzésre több,mint 30 pont jött össze.Az elsõ fordulóra 
természetesen három pont volt betervezve...
Ezek után nézzük,mi lett a tervekbõl:a hétfõi nap és a televíziós közvetítés miatt
csupán 3000 nézõ látogatott ki a Bozsik-Stadionba,köztük kb.80 fehérvári drukker.
A hazai kanyar azonban megtelt a kezdésre,és az ultrák egy szép koreográfiával köszöntötték 
a csapatot,idei elsõ fellépésükön.Mindeközben egy perces néma felállással tisztelgett a 
publikum a Januárban elhunyt Tichy Lajos emlékének.
A csapat meglepetésre igen visszafogottan kezdett,jobbára a hazai térfélen folyt a játék,
a mieink nagyon ritkán veszélyeztették a fehérvári kaput,igaz,a vendégek sem tudtak nagy
gólhelyzetet kialakítani.A két tábor becsülettel hajtotta az övéit,de a játék irama 
bizony hagyott némi kívánnivalót maga után.Szépen lassan eltelt tehát az elsõ játékrész,
a mieink mindössze egy Plókai szabadrúgást tudtak felmutatni,míg a védelemben
Vezér kapus látványos vetõdése érdemel említést,no meg az,hogy egy hátul eladott labda után
csak a szerencsének köszönhettük,hogy a hálónk érintetlen maradt.
A második félidõ sajnos úgy folytatódott,ahogy az elsõ abbamaradt.A vendégek irányítottak,
a mieink pedig nem találták a megfelelõ játékstílust.A félidõ közepétõl sikerült átvenni a
játék irányítását,ezt jelezte Borgulya cseles szabadrúgása,Plókai lövése és 
Csábi oldalhálója is.A másik oldalon is volt egy nagy helyzet,de a vendégek játékosa
sakk-matt helyzetbõl-szerencsére-a kapufát találta telibe.Egy góllal kecsegtetõ helyzet 
alkalmával,mikor a játékvezetõ megállította az akciót,egy üdítõs üveg röpült egyik kedvenc 
bírónk felé,melynek köszönhetõen egy percet állt a játék.Több említésre méltó esem&e